Már az 5. részét néztük meg Márkkal egy horror sorozatnak, de a 4. 5. részen rendesen összefosikáztuk magunkat. Hogy miért tesszük ezt magunkkal, fogalmam sincs.
Azt hiszem éreztem némi elégedettséget, mikor a húgom kijelentette, hogy az a pali, aki szerintem helyes, szerinte is jó pasi. Ritka pillanatok az életben.
Az érzés, mikor egy srác az általános sulidból, akivel életedben soha egy betűt nem beszéltél rádír, hogy szia Lilla. Na, most az a baj,hogy nem vagyok Lilla. Sokan mondják rám, de még mindig nem vagyok az.
Ahhoz képest, hogy szeptemberben mennyire katasztrofálisnak tűnt az egész félév és, hogy mennyire kimerültem mentálisan, egészen picikét büszke vagyok magamra eddig.
Nos, a tegnapi bál valami hihetetlenül rossz volt. Pedig annyira vártuk és reméltük, hogy olyan jó lesz, mint tavaly, de egyikünk sem érezte jól magát. Hamarabb le is léptünk.