Az elmúlt években létrejöttek olyan alkotások, mint 007 Skyfall, a Logan vagy videójátékok terén a The Last of Us és a God of War (az idén megjelent). Ezeket nagyon fontosnak érzem, véleményem szerint sokat mesélnek rólunk férfiakról és a mi világunkról, érzelmeinkről. Mind közül a God of War lett a legnagyobb kedvencem.
Bár az új GoW-ot nem toltam személyesen, úgy érzem sok dolgot megjavított és mondott Kratossal kapcsolatban, amit tenni kellett, hogy a karakter maga fogyasztható legyen
Ahogyan a játék elején Kratos megfogja a fát, amelyen nem rég elhunyt feleségének tenyér lenyomatát őrzi és hozza érinti homlokát az mesél arról igazán mennyire tudjuk szeretni a párunkat. Milyen fontos nekünk a másik lelkileg is, érezni lehet, hogy mennyire tudjuk szeretni a szerelmünk egész lényét. És az az apa fia kapcsolat amit bemutat,
ahogyan érzékelteti, hogy a hallgatásunkkal több mindenről beszélnénk mint tudnánk egyébkènt, és meddig elmegyünk a szeretteinkért fantasztikus. Főleg most, hogy bennem is itt a vágy saját családra.
Corran: Tipikus sztorival kerültem bele a ps4 táborba. Rég óta akartam, aztán amikor elkezdtek szivárogni a God of war előzetesei úgy éreztem, hogy Atreus és Kratos mintha èn és apám lennénk. Mondtam a páromnak, hogy nekem ez a játék és gép most kell.
A last of us pedig (ezt korábban írtam ,csak meg akartam várni míg befejezed és elveszett a vágólapról ) alap, kissé kissé kiszámítható sztorival halad, de rettentő jó a karakterábrázolása és történetvezetése
főleg ahogy végül a fejére állítja az egészet, nem ad választást, hanem alárendeli az akaratodat Joel-énak (akivel eddigre talán azonosultál is, így gyomron vág, amit tesz)
Ezzel pedig bár mindenki megmenekül, aki érdekel minket, mégis rossz íze van az egésznek, nem átlagos megváltás sztori, hanem valami mélyebb a szeretetről ,a családról, és az abban fellépő önzésről az egyén felől